Borotvaszélben

Uram, úgy elhevernék réteden,
mert sikolyra fent kés az életem,
elég a stigma, nincs hely a bal karon,
ujjam végigszalad a sok varraton,
- száz halálom fakó fogsorán -
s borzol buta dallamot, e vére-buggyant zongorán.

Én másképp látok, másképp ítélek,
más az utam, amin megyek,
szememben sosem kért megváltó fények,
pedig sötétben élek akár a gyűlölet,
jó vagy rossz?
hasadok mint az óceán kérge
mikor a Nap belegurul kékes köldökébe.

Mit tettem eddig, mit nem, kit érdekel,
öreg szívem, acélsarkantyús csillagom,
mely fáradt szikrákat pattintva ég el,
ha dühömbe meghalni hullatom,
jó vagy rossz?
mint esőgöröngy a szárítókötélen,
billegek erre-arra, borotva szélben.

Fövényi Sándor

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Fövényi Sándor

Tovább a kategóriában: « Profán vallomás Szólt egy hang »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned