Rég volt


A park fái most égig érnek, tó vizében fürdik a nap.
Azt a padot kerestem, ahol először láttalak.
Még érzem a régi illatot, látni vélem lábad nyomát,
hangod szívemben zakatol, feltámad bennem
a szomjú vágy, de nincs sehol az a kőhalom,
miből képzeletünk oltárt emelt. Szétszórt kavics
mind az utakon, s minden út arra vezet, ahol a pad állt
a fák alatt. A letaposott fűben mögöttem megcsillan
egy könnycsepp a múltból. Akkor örömtől hullt,
most búcsúzni jöttem.

Kondra Katalin

Kondra Katalin vagyok. 1975 április 28-án születtem Csíkszeredában. A sors adott kezembe tollat, írni autodidakta módon tanultam. Irodalom iránti rajongásom odáig fajult, hogy kilencévesen már magam is próbáltam írni. Évekkel később, egyik alkotásomat megmutattam az irodalomtanáromnak, akinek az volt a véleménye, hogy átírtam egy Petőfi verset. Ezen akkor megsértődtem, ma már bóknak veszem, mert azóta nem csak verseim, de prózáim is sorra megjelennek különböző antológiákban, internetes felületeken. Hiszem, hogy a belőlem születő gondolatok nem hiábavaló szavak csupán, hanem megmutatják az élet, a lét egy-egy vidám, vagy éppen szomorú darabkáját, érzéseket és új gondolatokat ébresztenek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

Tovább a kategóriában: « Szeptember okán Most nem vagy itt »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned