Lélekmentes övezet

Beérik a
szó is
beérik a
pofon is
s lassan
beéred magad is,
amíg kósza
képzeteket kergetsz
alkony mázolta falakon
valahol
messzebb
távolodva
tejszagú
álmaidtól,
beléd szövődik a valóság
bőröd alá fészkel
megkérgesedsz,
lepergő
só réteg,
tátogó
száj
csak a külvilág
üvegbúra alá
bebújva csak
üldögélsz
egykedvű
egyanyagú
áttetsző eged
alatt az
idő itt pont
úgy és akkor
halad, ahogy te
szeretnéd.
Tegnapi szemfedőd
árnyékként
gyűrődik a falra,
kiszállsz sejtjeidből,
sejtéseidből,
lélekmentes övezet.

Láng Kitti

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Láng Kitti

Tovább a kategóriában: « Dzsunkák Porcelánhold »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned