Időben halld meg

Szinte imponál, ahogyan eltörted a pálcát.
Most hát nem vagy semelyikük sem.
Nemrég még mindegyikük te akartál lenni.
Mióta külön világokban éltek,
idegen tereppé vált a saját szigeted.
Hiába működtek Istentől ellesett trükkjeid,
ha végül besültél velük.
Csupán magadat kábítottad:
nem konstruálható tökéletes szerkezet.
Oktalanság duzzognod, hogy a hátralépés
kimódolt eleganciája sem képes leplezni a kudarcot.
Legkevésbé előled.
Mi lenne, ha inkább új könyvet nyitnál,
hogy valódi varázslattal próbálkozhass?
Immár pálca nélkül.
Még az is megeshet, most először
te is átéled a csodát,
a saját szabadságodat az övével.
Az elviselhető felelősséget.
Ügyelj, hogy időben halld meg, amikor
Caliban szólít.

Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.

Webhely: www.ahetedik.hu/images/szerzok/B%C3%A1tai_Tibor.jpg
Tovább a kategóriában: « Ereszkedő L'èternel retour »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned