Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 462

Ég és Föld: A tizenkét drágakő legendája
Pődör György verseskötete
könyvrecenzió

 

12 drágakő címlap

Verseskötetként határoztam meg Pődör Györgynek a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent kötetét, noha legalább ilyen joggal nevezhetném művészeti kiadványként is.

A kötet három versciklusát ugyanis művészi módon készített ásványfotók, illetve a csillagjegyeket és részint a bányászok hiedelmeit ábrázoló képek illusztrálják. A drágakövek és féldrágakövek egészségre gyakorolt hatásai közkeletű és nagyon régre visszanyúló hiedelmek. Kapcsolatuk a csillagjegyekkel különös szépségükből adódó módon nekik tulajdonított ezoterikus hatásaikon is alapul, ami szerint befolyással bírhatnak sorsunkra, mint talizmánok. Ez a gondolat ötvözi össze Pődör György nemrégiben megjelent kötetében az ásványok és a csillagjegyegyek világát, illetve azt ásványokon keresztül ez köti össze a Földet az Éggel.
Könyve bevezetésében maga a költő-mérnöktanár tudatosítja bennünk a gondolatkör összefüggéseit.
Az első versciklus szonettjei féldrágaköveket írnak le. A versekhez kapcsolódó fényképek azokat az ásványokat mutatják be az olvasónak, amelyeket a szonett ír körül, és minden szonett-fénykép pároshoz rövid ismertetést is kapunk az ásványról. Bár a leírások ásványtani része alig éri el az ismeretterjesztő könyvek információs szintjét, de bőségesen kárpótol az egyes ásványok kultúrtörténeti jelentőségének leírása. Az ezoterikát kedvelők számára külön értéke a könyvnek, hogy kitér az egyes ásványok különböző csakrákra gyakorolt hatásaira is.
Az első ciklus szonettjeinek olvastán néhol elmosolyodik az olvasó egy-egy amulett-hamu lett rímpáron, de a szonettek korrektek, változatos szerkezetűek, és jól illeszkednek a kötet egészébe.

A kötet közepe táján történik a versciklus váltás. Az állatöv jegyeit veszi sorra a szerző. Ebbe a ciklusba 4 soros versszakokból építkező 7 strófából álló versek tartoznak, amelyek több-kevesebb sikerrel kapcsolatot teremtenek a megidézett - és ragyogó minőségű képeken ábrázolt - féldrágakövek és a zodiákus csillagjegyei között. Ezek a versek az egyformaság (7 szakasz!) érdekében
néhol kissé túlírtra, semmitmondóra sikerültek.

A kötet következő, 15 oldalas versciklusa szonettkoszorú. Ezek a szonettek önmagukban is megállják helyüket, nem pusztán illusztrációk, még ha a technikai bravúrtól: a szonettkoszorú verseinek egymásba fűzésétől és a mesterszonettől el is lehetne tekinteni. A kötet középső versciklusához képest kiemelkedő erényük, hogy azokkal szemben nem puszta illusztrációs célt szolgálnak, mindegyik vers önmagában is megállja helyét.

A kötet negyedik része a bányászattal kapcsolatok hiedelmekről, legendákról szól.
Itt kell megemlíteni - amit a szerző részben az előszóban is megtesz -, hogy Pődör György egy saját gyűjtéséből álló ásványtani-bányászati múzeumot hozott létre saját erőből. Az ásványok képei csakúgy, mint a kötet e részében látható tárgyak képei is, a gyűjteményében készültek. Az egyes tárgyak képeihez élvezetes ismeretterjesztő leírások illetve egy-egy vers is kapcsolódik. A bányamanó, Szent Borbála, Szent Kinga, illetve Szent Anna a bányászok védelmezői, jól ismert alakok az európai, így a magyar bányászok között is.

És, hogy a kövek-ásványok világához vonzódók közül a bányászokhoz és geológusokhoz is szóljon a kötet, a szélfútta homok című kötetzáró szonett és a mellé társított bauxit külfejtést ábrázoló kép szerencsésen emeli be a művészetbe a földtan tudományát.

A 112 oldalas, a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent könyv mind az ásványvilág szerelmeseinek,
mind az ezotéria híveinek is tartalmaz érdekességeket, szonnettkoszorúja pedig bátran ajánlható a versek kedvelőinek.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Változatok csöndre
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned