Hús, tej, szóda

A bolt előtt parkolni nem lehet,
de a hússzállító megáll azértis,
feltépve régen elmúlt éveket,
önök elé kipakolok ma én is.

Boltban dolgoztak a nagyszüleim.
Mindennap vártuk a tejeskocsit, hogy
megjön a kannástej. És a rezsim
megoszt velünk minden kis hamis titkot.

Vittem a hírt, hogy itt van a kocsi.
A rothadásszagot még ma is érzem,
az ember emlékeit képzeli.
Nem emlékezni talán nagyobb érdem.

Mindenki idegen volt és gonosz.
A legjobban a szódásoktól féltem,
Látták rajtam, mennyire más vagyok,
nem illettem a világukba részben,

de különben is szőke és kicsi.
Egyszer rémülten rájuk kiabáltam,
befutottak dühük virágai,
s én szódavíztől lefröcskölve álltam.

Most már az is miféle szép idő.
Forrófejű nagyapám bosszút forralt,
de nem bírt hosszan haragudni ő.
Nem tudom, mikor hozok jót, mikor bajt.

Utoljára frissítve:2019. július 04., csütörtök 19:46
Vörös István

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)

Egyéb művek

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned