Január arca


Nincs szán, síléc, korcsolya. Semmi,
csak a lábak és a vágy: kimenni
a fűtött szobából. Birokra kelni
a faggyal, megkocogtatni tócsák
ablakát s várni, hátha bentről
ledörzsöli és kinéz rajta Január,
s ha szerencséd van, a háttérben
láthatod apját, a Telet is. Talán.
Azonban egy talán miatt kár
volna nekivágni a hóesésnek.
Maradsz tehát. Bekapcsolod
a tévét. Nézed. Melletted sör,
zsíros kenyér. Kényezteted magad.
Arra gondolsz, milyen szerencse,
hogy nem hóeke vagy. Jó neked.
Nemsokára kezdődik a verekedős film.
Kényelmes módja ez a
haragosokkal való leszámolásnak.

Utoljára frissítve:2019. július 04., csütörtök 19:35
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Esik A veszélyek leszerződtetése »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned